Magamnak...
Magamnak növesztettelek,
ahogy jéghegyet a sarkkörök,
mint alatta búvó tengerek,
hatalmas vagy bennem és örök.
Új csillagok mindig születnek,
fénylenek, és egyszer kihunynak,
a magasban csendben elégnek,
majd porként a földre lehullnak,
Te a Nap vagy nekem, és a Hold,
mindig voltál, mindig itt leszel,
múlhatatlan vagy, és állandó,
mint az idő, és a végtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése