Öreg ember tavasza
Barackos lejtő, húsvét illatok,
ágak között szellő imádkozik,
a megmetszett gallyak arany sebén
cseppenként csordul, könnyezik a csend.
Mélyről az úton, mint barna sóhaj,
görnyedt ló, szekér, rajta egy öreg:
a gondok ráncos zsákja, bús batyu.
Keresztet vet a leszállás előtt.
Lovacskája édes füvet legel,
ő meg pohárra szokott ujjai
kérleléseivel pipára gyújt,
s egy mise időt így megáldozik.
Ollót csattogtat, alig lát eget;
ujjaival olvassa a rügyek
jeleit, mint a vakok a betűt,
s kikopogja a fák halk jajait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése