
A kezed
A kezed érzem arcomon.
Óvsz, mint gyöngyét
a kagyló. Ívelten
rám borulsz.
S hozzád kapcsolódom,
mint szárnyhoz a bogár,
országhoz a határ.
A kezed érzem arcomon.
Párna helyett
is ott vagy, s ha ébredek,
tovább mintázzuk
egymáson az életet.
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése