
Akarom...
Mikor már majdnem
feladom,
megszólít egy hang:
Nyugalom!
Mikor úgy érzem,
elvesztem,
virágok nyílnak
lelkemben.
Mikor azt hiszem,
fájdalom,
gyönyörré szépül,
s akarom,
akarom,
akarom...
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése