néha...
mint útszélen nőtt
bánatvirágok álma
mélykék nyarakon
mint pókhálóba
szőtt mosolyok vigasza
barna őszutón
mint elkárhozott
varjak lelke a hóban
vakhideg télen
úgy várnak némán
rügyre, tavaszra, fényre
sötét perceim
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése