Ha
Ha egyszer újra tanulja a mosolyt,
szeme zöldje finom fátyol mögé
rejti majd szikrázó fényzuhatagát,
úgy, ahogy a lélek pásztázza
körül a bánat tájait,
és ott rejti majd el azt is,
amit lát; –
a világ s a boldogtalanság,
ha fájt, csak neki fájt...
s ha egyszer újra tanulja a mosolyt,
homloka derűje visszafogott
rajzán a veszélytelen hangulat
soha nem bont zászlót
jövőnek, múltnak,
s vele mulathat majd, – ha mulat, –
okos magányának biztos pátosza is...
s ha egyszer újra tanulja a mosolyt,
bölcsen ajkába harapja
összes tévedéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése