
Borongósan
Az életem eltékozoltam:
nem tücsökként, de nem is voltam hangya,
épp csak az idő folyt el... nap, a napra.
Az évek szürke mozaikszemek
voltak, tavaszi ragyogás helyett.
Magánvilágom: siratófalam.
Nem szégyellem, csak siratom magam.
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése