
A tegnapokkal fogy az élet
"A tegnapokkal fogy az élet
A holnapokkal egyre nő,
S szemedben mégis mindörökké
A mának arca tün elő..."
Ezért ha illan ez az év is,
S a múltba szállva szétomol,
Lelkedben ott a kincs örökre,
Amely valaha benne volt.
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése