2010. augusztus 12., csütörtök

Daróczi Tamás



Válaszra várva



Mért ez a tűz, ami hajt előre,
és az a fény, ami mossa tested,
hol van a ház, ahol álomarcod
festeti ráncait, elfeledted?

Merre az út, ami lépteidre
összemosódva a környezettel
semmibe fut, vagy az észrevétlen
égbefutó sugarakba vész el?

Mondd, hol az álom, amelyben én, ha
holtan is rendre, de visszatértem,
és hol a fájdalom ujjsebemre;
fájnia kellene, mégsem érzem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése