2010. augusztus 12., csütörtök
Daróczi Tamás
Válaszra várva
Mért ez a tűz, ami hajt előre,
és az a fény, ami mossa tested,
hol van a ház, ahol álomarcod
festeti ráncait, elfeledted?
Merre az út, ami lépteidre
összemosódva a környezettel
semmibe fut, vagy az észrevétlen
égbefutó sugarakba vész el?
Mondd, hol az álom, amelyben én, ha
holtan is rendre, de visszatértem,
és hol a fájdalom ujjsebemre;
fájnia kellene, mégsem érzem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése