szavak hűsége
lassan szomjan halnak bennünk az álmok
mögöttünk lemaradnak az ájult tegnapok
így leszünk lakatlan sziget – melyben már
csak az ellobbant szavak hűségére vigyáz
a vendégként átszivárgó fájdalom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése