Csendesülés
Egy öreg, korhadt fa alatt
sétál az este,
elrejti az átázott vágyakat,
léptek koppannak halkan,
macskakőről verődik vissza
az utca-fény,
sír az ágon egy éjszakai madár
felnéz a holdra,
megint becsapta, s tovaszáll.
Így telik múlik a kettétört perc,
megnéz magának a világ,
s közben már elfelejt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése