Zöld Csaba - Úgy kerestelek!
Úgy kerestelek,
mint éhes kismadár a magot,
mint kókadt virág a napot,
mint a magányos Hold a sok csillagot.
Úgy kerestelek,
mint lágy szellő a szénakazlakat,
mint költő a szép szavakat,
mint kalandor az aranyat.
Úgy kerestelek,
mint gyöngyhalász a mélység gyöngyét,
mint haldokló a régen múlt erejét,
mint megfáradt harcoló a békét.
Most, hogy megtaláltalak...
éltető magra leltem,
s a ragyogó napra,
a sok fénylő csillagra,
s a lágyan borzoló szellőre.
Megtaláltam ...
a költők szavát,
a kalandok aranyát,
a gyöngyök kagylóját,
s a szerelem feltámadt erejét,
Csak a békét...
... a békét nem találtam még!
Úgy kerestelek,
mint éhes kismadár a magot,
mint kókadt virág a napot,
mint a magányos Hold a sok csillagot.
Úgy kerestelek,
mint lágy szellő a szénakazlakat,
mint költő a szép szavakat,
mint kalandor az aranyat.
Úgy kerestelek,
mint gyöngyhalász a mélység gyöngyét,
mint haldokló a régen múlt erejét,
mint megfáradt harcoló a békét.
Most, hogy megtaláltalak...
éltető magra leltem,
s a ragyogó napra,
a sok fénylő csillagra,
s a lágyan borzoló szellőre.
Megtaláltam ...
a költők szavát,
a kalandok aranyát,
a gyöngyök kagylóját,
s a szerelem feltámadt erejét,
Csak a békét...
... a békét nem találtam még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése