Szeitz János - Magamban, veled
Így, többedmagammal a magány
Még magányosabb, mint egyedül.
Megosztanak egymás között gyatra,
Felesleges szavakkal, kérdőn
Szemembe vájkáló mosolyok,
Szótlan követelő parancsokkal.
Ha egyedül volnék, messze távolról
Veled lehetnék, megosztani veled
Az ünnepi csöndet, lehelet gyöngéden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése