Füle Lajos: A sámli
A sámli szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban... ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
Mikor a szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát...
- És betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése