Tóth János - Árva fecske
Hó borította hegycsúcsok között,
Hol fenyők ágán hintázik a Tél,
Árva fecske zihálva röpködött,
Tollruháját tépázta a szél.
Mondanák sokan: Ostoba madár!
Zord szirtek között ugyan mit keres?
Puha fészket, társat úgysem talál,
Csak a halál házán lesz néki eresz!
Száll a fecske egyre magasabbra
Sebzi szárnyát az éles sziklaperem,
Sírós már egykor csicsergő hangja,
Vörös vér csorog a mély sebeken.
Hegy tetején áll a Nap bíbor a fénye,
Gyászszalag fölötte a vékony felhő,
Ki magányba fut, elfogy reménye
Az élet ül sírjához, hangja lesz kesergő!
Hó borította hegycsúcsok között,
Hol fenyők ágán hintázik a Tél,
Árva fecske zihálva röpködött,
Tollruháját tépázta a szél.
Mondanák sokan: Ostoba madár!
Zord szirtek között ugyan mit keres?
Puha fészket, társat úgysem talál,
Csak a halál házán lesz néki eresz!
Száll a fecske egyre magasabbra
Sebzi szárnyát az éles sziklaperem,
Sírós már egykor csicsergő hangja,
Vörös vér csorog a mély sebeken.
Hegy tetején áll a Nap bíbor a fénye,
Gyászszalag fölötte a vékony felhő,
Ki magányba fut, elfogy reménye
Az élet ül sírjához, hangja lesz kesergő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése