Cseresznyevirág
illatát méhek viszik
haza. Estre jár.
A telihold fátylába
vonja kertünk csendjeit.
Riadó bagoly
kiált a kémény ormon.
Füstszagú árnyék
lebben tovább az estben,
nesztelen, titkok nyomán.
Hallgatunk, fent-lent.
Sokadik ,,újra tavasz"
vár: költőt, madárt.
Társtalan, régi magány
a szürkülő szemekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése