2014. szeptember 19., péntek

Éles Attila - Nem sírsz egyedül


Nem sírsz egyedül


Szomorú vagy.
Nézem könnyeid,
ahogy fakóvá mossák
szemed kékjét,
s mint apró gyöngyök,
álladig gurulnak.
Tenyerembe temetem arcod.
Remegsz, mint törött szárnyú
fióka, ki a fészekből
kiesve hontalanná vált.
Nem érted, miért hallgatok.
Nekem nem szabad sírni.
Férfi vagyok,
törhetetlen szikla, támaszod.
Ám belül, szétguruló gyöngyeid
vihart kavarnak.
Lelkemet öntözi jeges zápor.

Tenyerembe temetem arcod.
Nem sírsz egyedül.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése