Bedő Gábor - Tudtok-e még...

Tudtok-e még...


Tudtok-e még mosolyt adni?
Tudtok-e még mosolyt csalni?
Arcokra, szemekre,
Magányosokra és betegekre,
Nyugalmat a remegő kezekre,
Nyújtani, nyújtani korlátot,
Olyant mutatni, mit eddig csak boldog ember látott,
Nem mint az, akit az élet eddig csak bántott,
Akit mindig valami csak lefelé rántott.
El kell kezdeni mosolyt adni,
Korlát mellett lábakat egymás elé rakni,
Segíteni, mosolyogva járni,
S mert ti vagytok a korlát, soha meg nem hátrálni.
Meg kell tanulnotok türelmesen várni,
Oly rövid az élet, és az élet nem bármi,
Sokkal szebb úgy, ha a lelkek is mosolyognak,
Tegnap és holnap egymással andalognak.
Múlt és jövő,
Egyik lassan ködbe vész, de a másik előre törő,
Tegnap,
Ma,
Holnap,
Ennyi egy esztendő.
Ugye, akartok még mosolyt adni?
Ugye, akartok még mosolyt csalni?