Zágony Rudolf - (...)

 melled hűs csodám
pereg le róla a lét
észrevétlenül

hajába fonja
szerelmes fényünk az éj
sorsunk hová lesz?

megszólítalak
arcunk patakba szédül
vissza hogy térünk?

holdfény a szoknyád
időd pillámon rezzen
hajnal ringat el