Vörös István - Visszatérő álom

 Visszatérő álom
 

Sejtelmes, furcsa érzés,
ma éjjel visszatért egy álom,
fényét még őrzöm arcomon.

Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.
Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Szikrázó napsütésben,
felhő sem volt az égen, elszállt;
ismerős gyermekarcot látsz.

Önfeledt bújócskáztunk,
és mindig megtaláltuk egymást;
távolról égi zene szállt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
és miért hullik szét, ami szép!?

Sejtelmes, furcsa érzés,
ma újra visszatért az álom,
fényét még őrzöm arcomon.
Rég elmúlt időkbe vitt át,
egészen más világról szólt;
talán csak egy lepke álma volt.

Sejtelmes álom, te mindig visszatérsz,
mondd, mit jelent e kép,
mondd, láthatlak-e még,
ugye újra visszatérsz,
és érezhetlek még,
ugye sohasem törhet szét, ami szép!?