Egy ki nem mondott szó dallama pislákol
régesrégről, mint távoli mécsvilág.
Koromsötét éjben jégtáblaként úsznak
szemközti tó ködén elmormolt imák.
Kilábalunk-e még ebből a mocsárból,
lesz még puha álmunk nyári ég alatt?
Tarisznyánkban a múlt súlyos igazolvány.
Vigyázzunk rá, talán csak ennyink maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése