Máté László

Könyörgő


Miért a szó, miért is átkozom,
mikor talán szavam sem értenéd?
Mit ér az énekem neked, s zeném,
ha meg nem érted. Ó a szív sajog!

Talán a vágy sebezte lelkem ég?
Talán nem érzed azt, mit álmodám?
No itt a vers mit írsz nekem! Sután
dicsérem, s így kevés a szó, mi szép.

Mit ér a szó? Mit ér, ha nem remél
fület, mely értené hibám s imám.
Mikor hiszed szavam, mi bár sivár,
de tudd te azt, hogy érted élek én?

A jó, a rossz kever'g, de félted-é
hevülve szívemet, mely álmot ád?
A legnagyobb öröm, s remény, ha vársz,
s az ajkad ajkamon pihegve ég.