Kövekből kiraktam a neved.
Befogtam a szemed és
végigvezettelek rajta.
Kértelek, hogy képzeld azt, hogy
repülsz és fentről nézel a partra.
Meglátod-e, mi van kővel a homokba írva.
Nevettél és azt mondtad, szeretsz,
mert a neved írtam kővel a nagy papírra.
Azután mezítláb, széttárt karokkal futkározni kezdtél,
néztelek, de csak futottál és repültél.
Hirtelen megálltál, felcsaltál a közeli dombra.
Puha talpad nyomán
a nevem volt írva a homokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése