Nyári est a hársak alatt
Vöröslő lángfolyók az égen,
végsőt lobban az esti fény
a lassan sikló felhők fodrain,
s a hársak közt bóklász` a szél.
Fátyolként hullik ránk az alkony,
betakargatja a tájat.
A hársak mézes illatától
bódultan járom az utat.
Kigyúl az esthajnal csillaga
az alkonyég boltozatán,
és nyáresti varázslat árad
a hársak édes illatán.
Most csend és béke van a szívben,
milyet csak a természet ád,
a fáradt gondok elcsitulnak,
bánatot old a hársvirág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése