Furcsa fintor
A csend megint az arcodon
nyújtózik, mégis végigér
engem is, ha simogat
akár egy hűvös, lágy tenyér.
És nem szólsz semmit, hallgatunk
csak néma kérdés árnya ül
mosolyunkon: furcsa fintor...
Ott maradt a szánk körül.
2 éve
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése