Furcsa fintor
A csend megint az arcodon
nyújtózik, mégis végigér
engem is, ha simogat
akár egy hűvös, lágy tenyér.
És nem szólsz semmit, hallgatunk
csak néma kérdés árnya ül
mosolyunkon: furcsa fintor...
Ott maradt a szánk körül.
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése