Csend
milyen csodálatos a csend
behunyom fáradt szemem
lassan felolvadok az időben
s lebegek magam felett.
körülöttem semmi,
mindenütt csak én
nyugodtan lebegek
az idő tengelyén
nincs korlát
nincs kapaszkodó
védőhálót csak
agyamban szövök
hálóm magam fölém terítem
ne vigyen túl messze a
gondolat
nem hagyhatom örökre
magukra a gondokat.
Komáromi János Csend c. verséhez egy nagyon jó képet választottál.
VálaszTörlésGratulálok a blogodhoz, szeretek ide járni olvasgatni.
El_Vyra
Üdvözöllek!
TörlésKöszönöm szépen a gratulációt! :))
Szeretettel várlak vissza!