Fetykó Judit

Őszi vers


Nézd, itt felettünk a lombokon
az ősz festi át a színeket,
ujja megérinti homlokom’,
s a nyár távolodva integet.
Lomb kereng, ökörnyál ellebeg,
a dél még meleg, s már az este
enyhe egyre fogy, s dideregve
– keresve kardigánt, kabátot –
járunk kint, hogy az éji világot
lássuk, az éjszakai eget,
hol az Orion fénye megjelent.
A lomb oly tarka, egyszerre méz-
sárga meg barna, s hunyja szemét
a nyár, s rőt lombjain át az ősz
ígérget – mint csalfa szeretők –
hű szerelmet, szép házasságot,
bár már viszi a lomb-kabátot,
s a télnek hódol, már szerelmét
télnek ígéri: a nyár emlék…
Látod? Felettünk a lombokon
az ősz festi át a színeket,
hűse megérinti homlokom’,
s a nyár távolodva integet…