2012. október 4., csütörtök

Ábrányi Emil (ifj.)



Sok bánat ért, de mindent elviseltem,
Melletted élve, téged fogva át,
Mint a madár, mely párjához simúlva
Könnyebben tűri erdők viharát.

(...)

Ha lelkem csügged és elszállni vágyik
E földről, hol nem szívesen marad;
Szerelmed az, mely vissza-vissza térit,
Mint tavasz a vándor-madarat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése