November rejtelmes napja volt,
Ma még az ősz sem haldokolt.
Mint csillagok a mindenséggel,
Találkozott a tűz a fénnyel.
Talpuk alatt lapult a kő, az avarral,
S valamit súgott reszkető társának,
Az őszi fénybe öltözött kavicsnak,
Érthetetlen, ősi varázsszavakkal.
Együtt sétált a napérlelt délelőtt,
Rejtőző titkokon kísértéssé nőtt
Sosem volt szeretővel, kit sosem látott,
S igéző mosollyal ölelni vágyott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése