A kék madár
Szájának gödrében, arcának medrében
fészket rakott, gondos tanyát.
Szemének vizével, hűsítő gyöngyével
szomjat oltott, víg dala szállt.
Szívének rejtekén, karjának lágy ölén
szárnyra kapott, kutat határt.
Hangjában félelem, maradj még énvelem,
nem kell nekem örök magány…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése