Utadon
Tegnapból mába hajlott át az idő,
s egyre nehezebben veszem a levegőt,
mintha szorongatná mellkasomat
a sok kéretlen gondolat.
Hivalkodón agyamba marnak,
s míg Te szaggatod a kilométereket,
fülembe hegedüli az őszi éj
a félelem parazitáinak jajgató dalát.
Nem akarom!
lökném el magamtól,
de jönnek felém, mint rémek a ködből:
de nem kérek az ilyen körökből.
szemem a szobám falán megpihen
egy pillanatra.
fakereszt hatalma oldja nehéz levegővételemet
ujjaim kérőn érintik a feszületet
gondolataim az utakhoz szaladnak
s kísérik végig a fényt, ahogy haladnak
veled a csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése