Bódai-Soós Judit

Nincs

 

Nincsenek bennem válaszok,
csak a kérdések kanyargós árkai,
s fakóra kopott hiányjelek.
A megzsibbadt remény elnyúlt árnyai
magamba nézve, kétségbe ejtenek.
A célt nem találom, mi életre hívott -
üresen vágtató vak bolond vagyok.
Miért is ülnék múltam vigyázni ott,
hol jövőt nem építhetek,
s a Nincs belém fagyott?
Míg e jeges űrben reszkető tétova hiány
hangtalan kacajra kap,
monoton mormolom istentelen imám,
mert nincs többé csend,
csak a hallgatás marad.