Miklya Zsolt

Arcát mosná

         

  “zuhanj le, víz, mint a bocsánat”
                             (Nemes Nagy Ágnes)


Száraz vihar. Porban füröszti
barázdált arcát az est.
Szomjas villám nyújtózik hiába,
hűvösre vágyó szikratest.

Megcsúnyul minden. Alig-időnk
dűlő utak raszterén lapul.
Választanád szét eszelősen
mi lehet fönt, mi lehet alul.

Kenyérre vaj, vajra méz, vagy
fordítva, mézre vaj, vajra kenyér.
A képről valakit levágtak, régen.
Az olló azóta válladig ér.

Hiába nincs, ha mégis várod.
Száraz arcát mosná az est.
Vörös szemében tűnt bocsánat
vizére szomjas szikratest.