Heltai Jenő

Siralmas ének


Te azt hiszed, hogy hallgatok
pedig csak nem beszélek.
Jöttek kegyetlen, zord napok
bús tegnapok, vad holnapok
belémfagyott a lélek.
Nem élhetek, csak halhatok
Te azt hiszed, hogy hallgatok
pedig csak nem beszélek.

Panaszra nyílna néma szám
ha megszólalni mernék
de jaj, kinek, miért mondanám,
hogy nincs barátom, nincs hazám
ha volt is, már csak emlék.
Lesújtott Isten ökle rám...
Panaszra nyílna néma szám
ha megszólalni mernék.

Vártam sugárzó, jó időt
kaptam helyette felhőt.
Gyilkos csalódás, szörnyű csőd!
Vártam derűt, fényt, könnyű nőt
egy véka pénzt, de nem jött.
Szép kártyaváram összedőlt...
Vártam sugárzó, jó időt
kaptam helyette felhőt.

Hajdanti selymes szöghajam
a téli hó belepte.
Víg ifjúságom odavan
rég messzeszállt nyugtalan
könnyelmű, kósza lepke.
Fáj ami volt, fáj ami van.
Hajdanti selymes szöghajam
a téli hó belepte.

Ezer sebem van, mind sajog
ma mind egyszerre vérzik.
Vad, sáska-röptű gond-rajok
csontig lerágtak; bú, bajok
a sárba nyomtak térdig.
A régi hős ma nyavalyog.
Ezer sebem van, mind sajog
ma mind egyszerre vérzik.

Mint száműzött, kivert király
hazátlanul bolyongok.
Az utamon köd, vakhomály
és pusztaság és téli táj
magány és néma hantok.
És élni fáj, és halni fáj...
Mint száműzött, kivert király
hazátlanul bolyongok.