Fazekas István

Űzött a gyönyör, mely fosztogat,
A rontás volt tündöklése.
Eljátszottam ifjúságomat,
Kellett a nők ölelése,
Ám hűtlenség tőrdöfése
Okán csaknem a sírba estem:
Kész vagyok a vezeklésre.
Istenem, mért hagytál el engem?