2012. április 24., kedd

Benczes Sándor Gábor

 

Magány...


     Csend.
     Steril tisztaság és glédarend.

Katonás sorban köröttem a tárgyak,
A fényen a porszem is némán csusszan,
Vénséges szekrényem gyáván megroppan,
Éjjel és nappal hallgatnak az árnyak.

Szólok a falnak, és szólok a földnek,
Várom a jó szót, és várom a választ,
Mi az, mi engem tőletek elválaszt,
Ordító vágyak belőlem kitörnek.

     Könny.
     Arcomon lecsorgó vízgöröngy.

2 megjegyzés: