Zajácz Edina

Nem vágyom


Nem vágyom szép szóra, a hűvös, lelket
emelő hajnalt kívánom oly nagyon.
Félszegen szerető csókodat várom,
a fák közötti foszló vászon nőhet

túl az ágon. Elfeledek minden hitet,
nevetünk délután árnyék-táncokon
és féltő tenyeredben elnyújtózom,
ujjbegyeden megtalálom a csendet.

Érted visszakapaszkodom ringató
percekért. A napon átsütő szóért
hallgatok. Szemedben vagyok virradó,

a mindig újra eljövő őszi fény.
A hozzád simuló, soha nem múló
lepke-éj halálán éledő remény.