2012. március 5., hétfő

Kovács Anikó


Repülés veled


Ismerem kezed lusta, apró mozdulatsorát,
ismerem, ahogy meggyújtod a cigarettát,
ismerem párás-vizes bőröd finom illatát,
ismerem, hogy lépsz át egy tócsát,
ismerem, ha majonézt csorgatsz a rántott halra,
ismerem, ha régi-szép, ódon álmaid váltod valóra,
ismerem, ha homlokodon gond suhan s cikázik át,
ismerem szemed villámló, parázs pillantását,
és ismerem
ha féktelenül és mohó, szilaj erővel
elborít a vágy.
Ekkor szállunk, repítesz magaddal,
és már azt sem sejtjük, hol vagyunk,
megszűnik, nincs, elsüllyedt a világ,
nincs más ezen a földön - senki sincs kívülünk,
csak mi ketten vagyunk földlakók,
s mi repülünk a múlandóságon át.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése