Erdős Olga

Ego


Egyedül akarok lenni magammal.
Külvilág nélkül.
Csak a sötétlila semmi és én.
Zsibbadtan lebegnék a térben, elfelejteném az időt, a szavakat.
Egysejtűként volna jó a teremtés kezdetén.
Csak ösztönökkel - gondolatok nélkül sodródni, vagy épp megállni.
Aztán osztódni.
Tovább és tovább, hogy ne legyen más, csak én. És minden én tudja, hogy
összetartozunk,
hogy egyek vagyunk.
Ez az érzés dörögne a viharfelhőkben, ettől fénylene a villám, és ez törne elő
a vulkánok mélyéről.
Csak én lennék.
Sok én.
Egyedül - magammal.