2012. március 29., csütörtök

Bíbor Kata


Szín-játszó


Mesélj, milyen színű volt a nap,
a reggel, ugye narancsos sárga
és megpihentél a fák alatt,
az ég a kékjét rádpingálta.

Mondd, hogy eső nem esett,
lépted nem árnyékolta felhő,
amerre jártál, az út fényesebb,
csiklandozta bőrödet a szellő.

Szólj, ha nyelvet öltött rád
a világ, s elibéd gáncsot vetett,
lilákkal suttog körbe a vágy,
színekbe ölel: én védelek.

Most csak te beszélj, szavakat
ajkadról hadd igyak magamba,
megrészegülten hallgassalak,
lelked fehérében maradva.

És közben becézz, simíts
hajamba rózsaszín szalagot,
hogy feledjem én is, ami nincs,
ígérj Párizst és tűzben lobogó Napot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése