Zsíros-Simon Mária

Jó lenne fának lenni

Az ember oly önző tud lenni,
Úgy tud bántani, s úgy tud szeretni.
Szeretnék szomorúfűz lenni,
A folyú partján csendben megpihenni.

Mindenkinek árnyékot adnék,
Szerelmeseknek, ringó ágyat fonnék.
A szellő játszana szomorú ágammal,
S nem bántana senki, csak a vihar.

De jó lenne nem embernek lenni!
A vízparton , csendben megpihenni.
S míg csak állnék boldogságot látnék,
Nem lennék hát ember, csak árnyék.

Ha rám szállna a madár, játszanék vele,
S ő ágaimra otthont építene.
Befogadnám az egész világot,
Úgy állnék ott, mint aki semmi sem látott.