Neked
Most fehér vászonra
fekete vonalakat
rajzolok
- mint a hangívek, egymásba hajolnak -
Arcodat szememben őrzöm,
hangodat halkan dúdolom...
A lombok színeit adom neked
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése