Szosznyák Irén

Fátyol


Puha árnyak lépnek elő
majd tűnnek el egészen
emlékezek...
de emléked távolibb
mint a gerlék messzesége...

körtáncot jár a szél
beköltözik a Hold a szívembe
parázságyon
csillagokkal takarózik
s itt felejti magát örökre...

Ám öles léptekkel
érkezik a fény
besüt a Nap a szívembe...
egy kép lép elő hirtelen
s óriási rést üt a lelkembe...
múló pillanat - gondolnám
bár magam sem tudom
mikor kezdődött már
igaz megálltam mikor indultál
de... most építkezek - romból
amit te bontottál!

Vetek... örök-vetek
hogy arathassál...!