Könnyek
A szemből fakadnak ők,
elindulnak fájdalom-barázdát szántva arcokon,
belevésik a szívbe, milyen a fájdalom,
hogy soha ne feledjék a könnyezők.
Aztán csak hullnak-hullnak újra és újra,
könny-fátyolt takarva a múltra
és gyötrik, nyúzzák a szívet,
bizonyítják, hogy kegyetlen az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése