Negyven év után
Feleségemnek, Évának
Egymástól rettenetesen különböző;
világból indultunk ki s hosszú
éveken át mentünk, bukdácsoltunk, sodródtunk,
ahogy az élet engedte, ahogy
a sors megszabta, lehetővé tette.
Sokáig nem tudhatta egyikünk se,
hogy a tekervényes és áttekinthetetlen
utakon-útvesztőkön valami előre
elrendelt Szándék irányít egymás felé
bennünket. S negyven hosszú éve már
együtt megyünk, egymásra hagyatkozva
s egymást segítve mindenben, ahogy lehet
s amíg lehet. Életünk java része
mögénk került már mindenképpen.
De az alkony tűzijátéka is
gyönyörű; gyakran. Átkarolva egymást
ámulva nézhetjük kihunyó fényeit,
szemben az elkerülhetetlen elmúlással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése