Délután a dombon
Nagyon kínoz a vágy utánad!
Mindenkire haragszom, aki boldog,
mert bánatot virágzik arcom
s keserű magányt hordok.
Csupa illat a domb, és csendes, álmos.
Szelíd tehenek bőgnek, száll a felleg.
Fekszem a fűben s gondolatban
szomjasan megölellek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése