2011. április 2., szombat

Dobrosi Andrea




Hova szállsz?



Összefércelt szavak
szőttesén ülsz,
a messzeségbe
röpíted magad.
S mind magasabbra érsz,
bomlik szavad.
Romlandó lelked
közöny marja szét -
öröm, hogy távol élsz.
S nem menekülsz
a végtelenbe.
Mert nem a tiéd.
Nem a tiéd az idő,
nem a tiéd a tér,
de tied a könny,
tied a remény
eme fény-világ
sötét szőttesén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése