Ott vagy
Fényedből merítenek a csillagok,
parányok osztoznak lélegzeteden,
veszkődnek zsibbasztó állomásokon,
hol simogatva hever a félelem.
Oldja a testem pár roskatag dallam,
legyint, majd suhan.
Mindened akartam…
"A vers árnyék, a fény gyermeke, megfogni nem tudod, s ha látod, érzed, hallod, tudod, sejted, hogy van valami titka, amit még az sem képes megfejteni teljességgel, akiből, vagy akin keresztül érkezik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése