Vers helyett...
Ma vers helyett csöndet faragok,
aranycselló húrjain zenélő magányt,
mely lenge ingem alatt tüzelve borzong,
majd félénken megpihen bőröm bársonyán.
Ma vers helyett csöndet faragok,
könnyed, szűzi, drága, buján pazarlót,
s csábító árnyékában úgy maradok,
mint félálomban csókolt régi-régi csók.
Ez gyönyörű! Gratulálok!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Danielea nevében!:)Az érdem az Övé,én csak ide hoztam magam, és mások gyönyörűségére.
VálaszTörlés