Álmodni hív majd...
Szemünkben bíbor alkonyi fények
színeiben csillan még a nyár,
de szél járkál az avarba süppedt
fázósan hallgató léptek nyomán.
Dédelgetjük a fényt szemünkben
míg lassan mélyül az őszi homály,
néma szorongást hoznak a percek
ha ködbe borulva hallgat a táj.
Szívünkre nő ez a köd-takaró
zsongatva sok sok téli mesét,
és álmodni hív majd minket a csend,
mely őrzi az őszök révületét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése